A hagyomány szerint Ócsán a XIII. század elején Franciaországból ide települt premontrei szerzetesek honosították meg, s ezzel együtt megjelentek a feldolgozás és tárolás épületei is. Az Öreghegy ma már megritkult szőlőinek környezetében szokatlan szerkezetű építményeket látunk. Mint hosszában megnyúlt szalmakalapok, nádtetők sűrű sora guggol egymás mellett. Közelebbről megnézve a tetők földbe vájt pincéket takarnak, melyek hazánkban egyedülálló mezőgazdasági műemlékegyüttest alkotnak.
A pincegádorokat egységesen nádborítású, általában nyugat felől nyitott, hátul lekerekítetten kontyolt, a föld felszínén álló nyeregtetők takarják. A gádorokkal szemben az anyapince, két oldalt a fiók-, vagy oldalpincék találhatók. Minden pince magántulajdon, ma is az eredeti hagyománynak megfelelően a családok szükségletét kielégítő mennyiségű bor tárolására használják.
A vidék látnivalókban talán leggazdagabb része az Ócsai Tájvédelmi Körzet részét képező ócsai öregfalu, amely máig megtartotta eredeti településszerkezetét, régi stílusú házait, élő néphagyományait. Itt még manapság sem ritka, hogy lovas kocsival, vagy népviseletbe öltözött emberekkel találkozunk.
Budapesttől 30 kilométerre délre, az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál találhatjuk az Ócsai Tájvédelmi Körzet területét, amely az Alföldre valaha oly jellemző lápos, mocsaras, ingoványos turjánvidékből őrzött meg egy darabkát.
TANÖSVÉNY A TURJÁNBAN
Az ócsai lápvidék e fokozottan védett területe csak szakvezetővel látogatható. A túra a Tájháztól indul és a Madárvártán ér véget, melynek során többek között megismerjük a kiszáradó láprétek, a magaskórós és zsombékos területek, valamint a nyílt vizű Turján élővilágát. Túravezető igénylése a Tájház elérhetőségein.